Életem széljegyzete. A kulcsszavak a kulcsérzésekről, történésekről. Hát elkezd gyűlni...
Mindjárt itt egy jó kis katyvasz, amiből nem tudom, hogy lesz a kiút...ha lesz... Hogy hogy lehetne, azt tudom, ... azt hiszem... De arra meg erőm nincs. rég éreztem ilyet, talán bő két és fél éve... Na de ne szaladjunk ennyire hátra, hiszen akkor nosztalgikus elmesélősdi leszen a dologból, pedig nem akar. Koncentráljunk a ma problémáira!
1200 napos kapcsolat, pár nap híján három év együttéléssel. Ilyen nehéz még nem volt...
Munkahely, ahol eleinte a csodagyerek határát súroltam, de most már nem tudok újat a kisujjamból, plusz kétszer olyan nehéz a helyzet, mint annakelőtte tőlem függetlenül is. Plusz még a képzés, ami hozzávaló, de mégsem. Azt hittem, ha elvégzem az alapfokú tanfolyást, akkor már nem lesz idegen a szakmaiság azon része, amihez eddig csak messziről szagoltam. De hála a rendszernek, a technikának és egyebeknek most ott tartok, hogy egész éjjel tanulnom kellett volna, ehelyett itt blogom a rezet... Ha sokat bukok, akkor bukom az állást is, pedig a mai világban azért ez nem egy rossz buli jövedéki kockázatelemzés...
Anyagilag csőd. 150 ezer nettóra van 105 ezer törlesztendőm - ez sem ennyi volt még pár hónapja - , plusz még a hitelkeretemet is lecsökkentették: 335 ezerre vagyok attól, hogy akárcsak egy fillért is tudjak magam elhatározásából költeni, nem tudom, hogy alakul a következő pár hónap, mert jelzálogba nem csapható semmim se...
Szokták volt mondani: "csak egészség legyen!" Az se nincsen... December nyolcadikán tudom meg, hogy ezentúl egy géppel kell aludnom... Mondjuk nem számít, úgysem tudom megvenni...
Na, hagyjuk, majd sírok tovább legközelebb...
